2005.11.16-12.05 Ázsia
Nászutas kalandozások

A nagy utazas
Rohanas, orom, konnyek, korrupcio
Angkor
Siem Reap es kornyeke
A fovaros - Phnom Penh
Reppenes Kuala Lumpurba
Kulala Lumpur fellol le es lerrol fel
Irany a dzsungel
Az esoerdo melyen
Vissza az egigero kukoricakhoz
Hat Yai, Surat Thani (hasmenes?)
Kimaradt, de kozben eszembe jutott
Ko Pha Ngan, tenger, palmafak
Szaguldas, tengerpart, gyumolcs-shakek
Welcome to paradise
Ko Tao-i lotyoges
Assetom, hany filmet lattunk
Vasarlas mindhalalig
Utolso nap. Bruhuhuuu
2005.11.26 Utazas, Hat Yai, utazas, Surat Thani (hasmenes?)

Reggel nem sokkal a Taj hatar elott keltunk. Az utolso Malajziai megallon a legtobb utas kiszallt. A hataron megallt a vonat es mindenkinek ki kellett szallnia. Sajnos nem kaptunk teljesen megnyugtato valaszt, hogy a cuccainkat vigy-e magunkkal, vagy hagyjuk-e a vonaton. Az egyenruhas ficko, akitol kerdeztuk, csak uveges szemmel bologatott. Hat a vonaton hagytunk ket hatizsakot, csak a kempezoset vittuk magunkkal es remenykedtunk. Kitoltottuk a belepo papirokat, atmentunk az utlevel ellenorzesen, addigra a vonat kapta magat es element. Kicsit ijedt arccal kerdeztuk ey ott allo hivatalos embernek kinezo tagtol, hogy jol van-e ez igy, de megnyugtatott, hogy minden ok. Ittunk egy teat, aztan 11-re visszajott a jelentosen megcsonkitott vonat. Mar csak ket vagonbol allt. Visszaszalltunk, a csomagjaink ott vartak szepen. Egy jo fel ora mulva meg is erkeztunk Hat Yaiba.

Meg a vonaton hozzang szegodott egy utazasi iroda beszerzo legenye. Elvezetett az utazasi irodaba, ahol egy elegge ellenszenves ficko latott el minket. Mondta, hogy ma mar ugysem jutunk el Ko Phangan-ra, mert keso van, es ott meg amugy is fuj a szel. Menjunk inkabb Phuketre. Jol elvette a kedvunket, de azert mi nem tagitottunk es megvettuk legalabb Surathani-ba a buszjegyet. Ment arra ket delafrikai/angol ficko is. Gondoltuk, ha rosz lesz ott az ido, hat max atmegyunk a nyugati partra Phuketre, vagy a kornyekre. Ko Phangan a keleti parton van es itt november vegeig van az esos idoszak, valahol ugy irjak szeptemebr-oktoberig, aztan novemberben eleg szeles. Csakhogy itt ilyenkor is eleg meleg van es sokkal kevesebb a turista, mint teljes szezonban. Szoval mentunk, ahogy terveztuk.

Minibusszal mentunk. Egy 12 szemelyes minibusszal 12-en. 4 turista, a tobbi helyi. Vittunk meg valami madarakat dobozban, ilyen csomagot, olyan csomagot, kiskutyafulet. A DHL hozzank kepest csak kisfiu. Sajnos a hatso sorban ultunk es a fejem erte a plafont:) De az angol tag sem allt jobban, o meg talan magasabb volt. A soforunk pedig Schumachernek es egy kamikazenak volt a kevereke. Tobbet mentunk a szmebesavban, mint a sajatunkban. Mindenkit megeloztunk, mindenkire dudaltunk. Kb feluton megallitottak a rendorok. Ket szep, barna egyenruhas, komolyarcu rendor. Korbejartak a rozoga minibuszt. Szepen hatratett kezzel, mint a sorakozon a bortonben:) Jol megneztek mindentkit. Vegul hatramentek a soforrel a rendorautohoz, az asszem fizetett nekik valamit, aztan tovabb mentunk. Izgi volt, becsuknak, nem csuknak:)

Surathani egy tipikus tajfoldi kisvaros. Egymas hegyen hatan ketszintes hazak. Alul garazs szeru uzlethelyiseg, felul pedig gondolom laknak. Uzletek, nyuzsges. Epp csak senki nem tudta megmondani, hol vagyunk a konyvbeli terkepen. Elindultunk balra:) aztan egy kis ido mulva jott szembe egy feher ember. O sem tudta, hol van, csak hogy nem messze van egy szalloda. Oda berobogtunk, de aszittuk draga hely lesz. Alul eleg szepen (taj-szepen = otthoni csecsas) berendezett recepcioval, boy-jal (nem volt egyenruhaja, csak segitett a csomaggal). De nem, szep, aranylag tiszta szobak voltak. Az aranylag tiszta azt jelenti, hogy tiszta, csak a feher fal mar eleg szurke, neha kimondottan fustos. Ez helyi szokas, nemtom hol koszoljak ennyire a falakat. A recepcion volt egy terkep is, ahol a recepcios holgyek megmutattak hol is vagyunk.

Bevettem meg egy hasmenes bogyot es kimentunk a varosba. Egy kis maszkalas utan rajottunk, hogy itt senki, de senki sem beszel angolul a turistakon kivul. Azok meg egysem tudtak, hol vannak a terkepen:) Aztan valahogy megiscsak sikerult egy fiatal fickot talalni, de o sem tudott penzvaltot ajanlani. Nam baj. Volt meg egy kis Bathunk, valtunk majd a szigeten. Ja, a hotelban mar a hajojegyet is megvettuk masnap reggel 8-ra. 3,5 ora alatt er Ko Phanganra.

Talaltunk egy helyes kis pizzeriat. Eleg elit helynek tunt, mert a kajak dragabbak voltak, mint otthon, de bementunk, Nomi mar valami otthoni-szeru kajara vagyott. En semmire sem vagytam, mert meg mindig hasaltam, egesz nap csak egy kis csokit ettem es nem nagyon voltam ehes. Bementunk, megneztuk a menut es ha a hasam annyira nem is, de valahogyan mentalisan megkivantam az ottani kajat. Rendeltunk egy pizzat Nominak, nekem pedig sult csirkecombokat (8-at, de kicsiket) sultkrumplival. Szoval rendes dietas kaja. De en mar ereztem, hogy ez fog engem rendbegatyazni (meg a Nomi ket orvossaga:)). Hu de joizuen ettunk. Nem nyomtmtam be az osszes combot, csak annyit, hogy pont jo legyen. Estere ismet csepergett egy kicsit az eso, ugy mint tobbe kevesbe egesz nap, ugyhogy kellemes ido volt, nem volt tul meleg. Epp csak attol feltunk, a szigeten is majd esni fog.

Interneteztunk meg egyet es mentunk aludni.